Ha gondban vagy, hogy mit ajándékozz barátnőnek, barátnak, családnak, akkor íme egy tuti tipp! Bármilyen alkalomról is legyen szó garantált sikere lesz mindenkinél, ráaadásul nem is olyan nehéz elkészíteni.

Fotó: Szabó Gergely

Minap Flóra hívott fel az RTL Klubtól, hogy ismét szeretettel várnak a Csak Csajokba, a téma pedig: lakásdekoráció cipősdobozból. Annyira meglepett az ötlet, jól hangzott, és persze egyből igent is mondtam rá. Aztán utána esett le, hogy azért ez nem is olyan kézenfekvő dolog, főleg, hogy a neten sem találtam semmi jópofa ötletet erre vonatkozóan.

Ti összeszámoltátok, hogy mennyit költöttetek Karácsonyra és mennyi időtök ment el plázákban a sorban állással, és a tömegben nyomorgással? Elszomorító, hogy mostanra a Karácsony és az ajándékozás maga valamiféle kötelező programmá vált, amitől előfordul, hogy frusztráltak, idegesek leszünk, aminek pedig semmi értelme. Én idén inkább bekuckózva varrogattam, sütögettem, ragasztgattam...

2011 utolsó napján ideje, hogy én is köszönetet mondjak mindazoknak, akik egész évben segítették munkámat és közreműködtek abban, hogy a blogra jó anyagok kerüljenek fel.

Gondoltam, idén költség/idő/energiatakarékossági megfontolásból az A Mi Otthonunkos karácsonyi anyagomat a saját otthonomban rendezem be, így talán esélyem van arra is, hogy nem hullafáradtan esem be a karácsonyfafa alá 24-én. Az anyagot november közepén fotóztuk és videóztuk, így nálam azóta karácsonyi dekorációban díszeleg a nappali.

Imádom, amikor Karácsony előtt néhány héttel bevetem magam a konyhába, egyenesen a mézeskalács project közepébe és aztán hetekig érzem a gyömbéres, fahéjas illatot a lakásban. Ez idén nem annyira jött össze, viszont szerencsére hivatalos voltam kedves régi barátaim hagyományos Mézes Partyjára, ami bőven kárpótolta az ünnepi ráhangolódás érzését. Mitöbb: a süti illatba keveredett, pálinkától édes kacajok az idei karácsonyi készülődésem legszebb pillanatai!

Honnan lehet megismerni a valódi DIY bloggert? Onnan, hogy rendszerint karikás szemekkel, kialvatlanul, de annál lelkesebben készíti el mindenhova a dekorációkat, míg a saját otthona úgy fest, mint ahova a bomba csapott be. Karácsony felé a posztok egyre ritkábbak, nem beszélve az otthoni dekorációról sem, ami idő és/vagy energia hiányában nincs vagy az utolsó pillanatban áll össze...valahogy. Na, akkor jelentem én sem adventi koszorúval, sem ünnepi ajtódísszel nem tudok előrukkolni idén, sőt a mézeskalácsokat is a Barátnőm Mézes partyján sütöm majd meg. Kialvatlan vagyok, de annál lelkesebb, utolsó éjszaka ugyanis sikerült összeraknom a rendhagyó adventi kalendáriumomat!

Jó jó, tudom, hogy az ünnepek közeledtével illene karácsonyi dekorációs ötletekkel szolgálnom, de ma olyan jó kis délelőttöm volt, hogy ezt muszáj megosztanom. Ma ugyanis végre belevágtunk az "Elmo projectbe", amit Andika barátnőmmel hónapok óta tervezgetünk (tologatunk). Az elképzelés szerint kicsi fiának, Rolandnak a szobájába Szezám utca lakóit, első körben Elmot költöztetjük be.

Éjfél van és mire befejezem ezt a bejegyzést minden bizonnyal már éjjel 2 lesz, de most már aztán tényleg megírom és feltöltöm ezt az anyagot, még akkor is, ha nem alszom egy szemhunyásnyit sem. Az a helyzet, hogy megint több lábon állok, mint kellene, és ha hiba csúszik a menedzsmentbe olykor hetek is eltelnek, hogy nem posztolok semmit, pedig van ám anyag bőven!

Emlékeztek még arra a történetre, amikor a kedvenc szürke falam egyik napról a másikra megadta magát? Ha nem, illetve, ha akad olyan, aki még nem olvasta az Omlik a fal, juhé! bejegyzést, most mindenképpen tegye meg, mert - bár az alábbi sorok és fotók önmagukban is nagyon a helyükön vannak, de - a leírtak azzal együtt alkotnak egy teljes egész történetet az Életemben.